A világ fejlett részén némileg eltérő módon ugyan, de - a tévhitek ellenére - igenis szabályozott formában dolgoznak a külföldi kollégáink. A legtöbb országban a DJ-ket a törvény zenei előadóművészként kezeli, így nem csak kötelezettségeket, de jogokat is jelent ez számukra. Előadóművészi jogdíjban részesülhetnek, művészi adókedvezményt kaphatnak, stb., illetve a DJ-ként végzett munka hivatalos szolgálati időnek minősül, így akár DJ-ként is nyugdíjba mehetnek, s az aktív évek alatt befizetett járulékoknak köszönhetően állami nyugdíjat is kaphatnak.
Magyarországon sajnos jelenleg ezekre egyelőre nincs lehetőség, mivel a lemezlovasság, mint szabályozott szakma nem is létezik. Más országokban azonban a vállalkozás, művészet szabadságát egyáltalán nem sértve, de kötött szabályrendszer alapján működhetnek a DJ-k. Ez épp a DJ társadalom jól felismert érdeke. Akik folyamatosan a szabályozás és a DJ Szövetség ellen agitálnak, és/vagy különböző fiktív külföldi haverokra hivatkozva nagyhangúan kijelentik, hogy „ilyen a világon sehol nincs”, egyrészt súlyos tárgyi tévedésben vannak, másrészt pedig a DJ szakma és minden dolgozni, megélni akaró DJ ellen dolgoznak.
A nemzetközi szabályozás egyik legfontosabb eleme a jogdíj („licensz”) megfizetése. Angliában például amennyiben másolt zenéket használ a DJ, köteles évente 250 font (kb. 80 ezer forint) jogdíjat fizetni. A 250 fontért maximum 5.000 darab másolt hangfelvétel lehet a DJ-nél, vagy vannak magasabb kategóriák is: pl. 400 font megfizetésével 20.000 darab hangfelvétel másolására jogosult. Az összeget a PPL-nek és az MCPS-nek (közös jogkezelő szervezetek, nagyjából a MAHASZ, EJI, ARTISJUS angliai megfelelői) kell megfizetni, másolási licensznek („dub license”) nevezik és a PRS for Music nevű szervezeten keresztül fizetendő - részletek ITT A DJ-knek a fellépések után, vagy havonta játszási listát kell leadnia.
Az Egyesült Királyságban dolgozó DJ-k másik legfontosabb követelménye, hogy tevékenységükre felelősségbiztosításuk ("public liability insurance") kell legyen, mind a technikai eszközökre, mind személyes biztonságukra, mind az általuk esetlegesen okozott balesetekre, más személyeket ért károkra vonatkozóan. Ez egyre inkább feltétel minden európai országban, a tengerentúlon pedig már régóta, ugyanis a vendéglátóhelyek üzemeltetői, a rendezvényszervezők, de pl. az esküvőkre DJ-t rendelők is megkövetelik ezt, bármilyen esetlegesen előforduló baleset, és az ebből eredő potenciális kártérítési igények miatt.
A biztosítást megköthetik az államilag elismert DJ-szövetségek valamelyikén keresztül (ezekből több is van) is. A tagdíj a legolcsóbb szervezetben év 75 font (kb. 25 ezer forint), vannak drágább szervezetek, ahol szerteágazó szolgáltatások is járnak. Zenék, vásárlási kedvezmények, jogi és szakmai segítség, menedzselés, stb.
A biztosítás megkötéséhez hivatalos lemezlovas engedély szükséges, amit kizárólag az kaphat, aki valamelyik, ÁLLAMILAG ELISMERT DJ-iskolában (ebből is sok van) elvégezte az ehhez szükséges kurzust és levizsgázott belőle. Az alap kurzus ideje 8 hét, a profi kategóriás DJ-k további kétszer 8 hetet tanulnak. A számítógéppel zenélő DJ-k számára külön kötelező kurzus van. További követelmények a középiskolai végzettség, az egészségügyi alkalmasság, a büntetlen előélet, bejelentett lakcím, társadalombiztosítási azonosító, valamint adószám kiváltása.
A DJ tevékenység tehát például Angliában sem hobbi, hanem szakmai munka, szigorú felelősségi viszonyokkal. Ugyanakkor hivatalosan is művészi tevékenységként elismert, s így számos előnnyel, lehetőséggel, s nem utolsósorban megélhetési esélyekkel rendelkezik minden DJ. A világos feltételrendszer pedig egyben szűrőt is jelent, kizárva a fellépti díjakat letörő, a kollégáikat ellehetetlenítő "kalóz” DJ-ket.
Felejtsük tehát el a sok nagyokost, aki mindenféle spanyol, holland vagy bármilyen DJ haverjára hivatkozva megmondja a tutit, hogy „kint semmi ilyesmi nincs”. Egyrészt ott sem kolbászból van a kerítés, és máshol sem születik mindenki kiugró IQ-val. Ne becsüljük le magunkat, ne higgyük, hogy a kinti kollégák mindegyike okosabb, tájékozottabb, felkészültebb lenne, mint mi magunk. Sokszor maguk sincsenek tisztában minden szabállyal, pusztán azért, mert esetleg az adott országban kevésbé szigorúan tartatják be ezeket a hatóságok, és mondjuk a haverunk sohasem találkozott még semmilyen ellenőrzéssel. De ettől még mind szerzői jogi, mind pedig biztonsági, munkavédelmi és munkavállalási kérdésekben is gyakorlatilag teljesen ugyanazok a törvények, szabályok érvényesek az egész Európai Unió területén,de például az Egyesült Államokban is, sőt,Japánban még szondát is kell fújni a buli előtt...