Egy hangfelvétel, pláne egy teljes albumnyi zenei anyag előállítása rengeteg időbe, energiába, és nem utolsósorban pénzbe kerül. Ahhoz, hogy a zene megszülessen, abba valakinek invesztálnia kell. És ez még önmagában nem is elég; megírhatja valaki a világ legjobb dalát, fel is játszhatja azt; ha nem jut el a közönséghez, nem sokra megy vele. Ahhoz, hogy egy dal jó minőségben, magas színvonalon készüljön el, s valóban eljusson a közönséghez, megint csak rengeteg idő, energia és PÉNZ kell. Hiába teszünk egy dalt föl az Internet-re, a több millió hasonló próbálkozás, zenei weboldal, stb. között kicsi a valószínűsége, hogy a közönség magától rátalál.

A kiadók pontosan ezt a tevékenységet végzik: az általuk megtalált és felismert tehetséges szerzők, előadók számára anyagi forrásokat biztosítanak, lehetőséget teremtenek, hogy zenéket készítsenek, majd pedig az elkészült zenéket eljuttatják a közönséghez. Ezt hívják marketingnek és promóciónak, ami a videoklipek készítésétől (szintén jó drága) a sajtómegjelenéseken át a road-show-kig, számtalan különböző, idő- és költségigényes tevékenységet jelent.

És persze még így is előfordulhat, hogy a közönség, minden promóció és marketing ellenére nem „harap rá” egy dalra, előadóra, így a befektetett pénz sima veszteséggé válik. A kiadók néhány sikeres előadó által generált bevételből rengeteg további tehetséges előadó felkarolásába fektetnek be pénzt, akik közül csak kevés esetben térül meg a befektetés. Ezekből lehet finanszírozni a további tehetségeket. Ha nincs bevétele a kiadónak, azzal tehát épp a fiatal művészek lehetőségei szűkülnek be, ahogy azt az elmúlt években sajnos láthatjuk is.

Amióta milliók nem fizetnek a zenéért, hanem ingyen, illegálisan szerzik azt be, a befektetések nem térülnek meg, így a zeneiparból hiányoznak az anyagi források, és sokkal kevesebb komoly, minőségi, hosszú távon életképes produkció születik. Maguknak a zenekaroknak nincs pénze komoly stúdióra, hogy igazi minőségi zenét állítsanak elő, sem arra, hogy azt sok-sok marketing költség árán eljuttassák a széles közönséghez. Néhány ezres rajongótábornak lehet pár évig koncertezni, de ebből nem tud egy előadó stabilan megélni. Szükség van (lenne) olyan hangfelvételekre, amelyeket valamilyen módon értékesíteni, hasznosítani lehet széles körben, ami jövedelmet biztosít számukra, és idejüket újabb dalok írására tudják fordítani.

A kiadók feladata, hogy mindezt biztosítsák az előadók számára, és ezt évtizedeken át tették is, folyamatosan újabb tehetséges művészek számára lehetővé téve a piacra jutást, és az ott történő megmérettetést. Ez ma sincs másként, ezt a feladatot, hiába próbálkoznak, látható, hogy maguk az előadók nem tudják átvenni, ellátni.