Alapvetően nem célja ezen oldalnak, hogy bármilyen személyeskedésekkel foglalkozzon. Itt azonban egy általánosabb jelenséggel találkozhatunk, melyről muszáj némi szót ejteni.
A szakmai vezetőknek nem a magát a tevékenységet kell jól végezniük (bár például Bárány Attila maga is rendkívül profi, precíz, kiváló diszkós), hanem a megfelelő ismeretekkel, felkészültséggel, kapcsolatokkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy a szervezet a tagság számára minél több előnyt, lehetőséget tudjon elérni. Tisztában kell lenniük a hazai és nemzetközi szabályozással, a realitásokkal, és tárgyalóképesnek kell lenniük a döntéshozók, törvényalkotók felé.
Az egyes szakmákat érintő kérdések, a szakmát űzők lehetőségei, a vonatkozó szabályok, előírások, stb. nem a diszkókban dőlnek el. Ugyanúgy, ahogy nem is a favágók közötti kocsmai beszélgetések szabályozzák a fakitermelést és az erdőtelepítést. Lehet, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. vezetője nem tud kivágni egy jegenyefát olyan ügyesen, mint Józsi, az erdész Solymáron, de valószínűleg az erdőgazdálkodási szabályok, a hazai és az EU jogi környezet ismeretében, a megfelelő munkatársi és tanácsadói kör segítségével, esetleg némi növénytani tudást is birtokolva sokat tud tenni azért, hogy Józsi még 20 éven keresztül meg tudjon abból élni, hogy fát vág. Vagy egy mai, tényleges példával élve, Csányi Sándor, az MLSZ elnöke valószínűleg azonnal kötényt kapna Dzsudzsák Balázstól – de lehet, hogy a magyar foci előmozdításáért hatékonyabban tud tevékenykedni.
A szakma szereplői közül sajnos sokan tehetségükhöz, szorgalmukhoz mérten méltatlanul kevés munkát kapnak, nem eléggé sikeresek, ettől némileg frusztráltak, ami még akár érthető is lehet. Sajnos azonban ez sokszor irigységet is szül.
Akik nincsenek megelégedve saját helyzetükkel, úgy juthatnak előrébb, ha tesznek is valamit. Mások (le)minősítése, az ellenségeskedés és az utálkozás senkit sem visz előrébb. Lehet véleményünk a másikról, gondolhatjuk magunkat jobbnak nála, de ezt azzal bizonyíthatjuk be, ha csinálunk és elérünk valamit, nem pedig azzal, ha folyamatosan osztjuk azokat, akiknek jobban megy.
Lehet, hogy 10-20 ember szemében menőnek tűnik valaki azzal, ha például azt énekli, hogy „a Bárány s**pjon le”, de Bárány Attila nagy valószínűséggel ugyanebben az időpontban több száz vagy ezer ember előtt énekel… és nem azt, hogy „XY s**pjon le!”. Mert neki erre nincs szüksége, és eszébe sem jut: a saját dolgát csinálja, azt viszi előre, és az viszi előre őt is. A sikeres emberek nem másokkal, hanem saját magukkal foglalkoznak.
Egy kiváló, felkészült, egészen más műfajban, az underground-ban, minőségi zenei programot nyújtó, DJ barátunk írt remek jellemzést Bárány Attila és az őt érő bírálatok kapcsán:
„A showman-eknek show-t kell csinálni; minden fellépő kizárólag a saját show-jáért felelős és azért, amit bevállal.
Deadmau5 egérfejet hord, ki tudja mi mindent tol az arcába, hisztériázik, botrányhős, és... imádják! A zenéje lehet, hogy s**r, de ez ízlések és pofonok kérdése. Van, aki merev fejjel DJ-zik, mosoly nélkül. Ez az imidzse, és... igen, imádják!
Attila ha kell, polgárpukkasztó, ha kell, közönséges, ha kell profi, ha kell, 100% szettben van… és elérte, hogy ha a megfelelő helyen letolja a gatyáját, sikítanak neki.
Mindez persze nem önmagában történt, hanem ez egy show-elem a bulin. Bevállalta, megcsinálta... és visítás volt rá! Mondhatjuk: „van golyó a lába között”, mert amit bevállal, megcsinálja, és átugrik minden lécet, amit kitűz maga elé. Még akkor is, ha esetleg személyesen nem rajongunk érte. Lehet, hogy tetszik, lehet, hogy nem, de ha erre sikítanak abban a műfajban, akkor legyen! Ha valaki úgy gondolja, hogy ő maga sosem tolná le a gatyáját a közönség előtt.., akkor ne is tegye! Mindenki csak és kizárólag a saját 120 percében elkövetett dolgokért felel, és építsen olyan imidzset, amilyet szeretne. Attila 42 évesen is tinibálvány....hoppá!! Ez nem jön magától, nem a lottón nyerte, de nem is az Isten adja, ehhez dolgozni kell: meg kell találni és végig kell csinálni, amire a közönség sikít!
Régen a Balaton partján vagy Veszprémben, akár funky zenével, akár technóval DJ-zett, megfogta az embereket, és megfogja ma is. Csak mára megváltozott a showbiznisz, ráadásul világszerte. A mai szórakozni vágyó tini egy kőprofi szettért még csak be sem fizet. Nem a zene az elsődleges, mint régen, hanem show kell, és aki profin csinálja, az eddig mindig nyert. Persze, van olyan része is a közönségnek, amelyik igényes, akik a zenére figyelnek – becsüljük meg őket és csináljunk nekik is minőségi, jó bulit. Ne azt nézzük, mit csinál a másik, és miért csinálja azt, amit, hanem legyünk jók a saját pályánkon!"